Nézek. Egy kis tévét. - Ajánljunk filmeket Gyurcsány Ferencnek!
Elsőre elég meredek volt Gyurcsány Ferenc, amikor a facebookon vont párhuzamot az Expendables (A feláldozhatók) második része és a mai magyar politika között. Nem gondoltam volna, hogy a hazai közéletet majd épp egy szuperzsoldos-csapatról szóló akciófilm ránthatja ki a posványból - nade ki tudja?! Lehet, egyenest az égig röpítenek bennünket ezek a csapatépítést és összefogást hirdető alkotások, amelyek magyar vonatkozásrendszerei akár egy trilógiát is kitehetnek.
Kezdődött azzal, hogy Gyurcsány Ferenc bokáját törte és elkezdte nézni a tévét és tök véletlen az Expendables 2-re kapcsolt. Tudom, mit kérdez most mindenki: ki a faszom néz 2016-ban tévét? Választása meghökkentő is lehetne, de nem az eddigiek fényében, hiszen tudjuk, hogy a politikus és a filmművészet útjai korábban is keresztezték egymást, hatalmas fekete lyukakat létrehozva - az volt aztán a tánc! És most itt az Expendables 2, ami a volt kormányfő nélkül is elég vicces lenne. "Hiába járnak idegen területen, ahol minden ellenük dolgozik, a revánsvágytól fűtött csapat elszántan küzd, miközben az idővel versenyt futva egy váratlan veszélyt is el kell hárítaniuk, hiszen 2,7 kg tiszta plutóniummal már a világ egyensúlyát is meg lehet borítani."
Váratlan veszély. 2,7 kg tiszta plutónium. A világ egyensúlyának megborítása.
Tipikusan az a fajta sztori, ahol ha az egyik szereplő azt mondja, hogy I GOT THIS, akkor biztos lehetsz benne, hogy valaki agyon lesz lőve, te meg minden elguruló töltényhüvelynél egyre nagyobbnak érzed majd a tököd. A badass címszónál erre a filmre hivatkozik a szótár.
Csakhogy amikor más kikapcsolja az agyát, akkor Gyurcsány Ferenc bekapcsolja az övét.
Egyik oldalon volt ez a fickó:
A másik oldalon meg ezek a fickók:
És az egészből lett ez:
Nyár van. Némi bokasérüléssel súlyosbítva. Fekvőgipsz. Legalább nézek egy kis tévét is. A The Expendables 2 (A feláldozhatók 2.) megy. Persze erről is a magyar politika jut eszembe. Az elmúlt évtizedek összes akciósztárja szerepel a filmben. Neveket nem írok, mert tele lenne helyesírási hibával:)
Ezek a pasik együttműködnek. Pedig hatalmas egójuk van. És legtöbbször versenytársak. Mégis összeálltak.
Elég szimpla példamese. Belátom. De igaz. Ezek szerint néhány színész jobb, mint egynémely magyar politikus?
Összeáll egy rakat baromi öreg és tesztoszteronnal telepumpált akcióhős, szétlőnek mindent, ami él és mozog, váratlanul felbukkan a kurva nehéz és kurva tiszta plutónium és Gyurcsány Ferencnél a tévé másik oldalán az a vége a dolognak, hogy ez egy "elég szimpla példamese" a magyar politikusokról.
Baromi érdekes lehet Gyurcsány Ferenc agyával gondolkodni!
Legközelebb leül a tévé elé és megnézi A hét szamurájt (1954), ahol egy ismétlődő rablótámadásoknak kitett falu gazdátlan szamurájokat (roninokat) fogad fel, hogy azok, mint a harc művészei, megvédjék a termésüket, és azt látja, hogy van egy kicsinyke kis ország a térkép szélén, a legkisebb gyermek, körbevéve fenyegető hatalmakkal, menekülésre látszólag nincs lehetőség, ám a legsötétebb éjszakát a legnagyobb fényesség követi, és néhány köpenyes ismeretlen (=politikus) felajánlja szolgálatait a kicsinyke kis ország megsegítésére.
Aztán megnézi a Bosszúállokat (2012), ahol Nick Fury (Samuel L. Jackson), az Ügynökség vezetője új fenyegetést észlel. Az ellenfél minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Földre. Fury a katasztrófa elkerülésére összehívja a szuperhősöket, és azt látja, hogy hatalmas veszély fenyegeti az országot, amelynek hírére még a felcsúti kisvasút is leál és nincs más választás, ismételten össze kell rántani a hajdani csapatot - Nick Fury (Gyurcsány Ferenc) vállalja magára a feladatot, útja pedig bővelkedik a veszélyekben, hiszen a pirosszemfedős (fő)hősnek némelyik társáért egészen a kokainporos Ibizáig vagy az épp aktuális futballvébé helyszínéig kell elmennie. És akkor a belső viszályokról még nem ejtettünk szót...
Aztán megnézi A piszkos tizenkettőt (1967), ahol az amerikai hadsereg sokat tapasztalt katonája, Reisman őrnagy azt a feladatot kapja, hogy veszélyes bűnözőkből képezzen ki egy alakulatot, mely képes lesz végrehajtani minden idők egyik legnehezebb és leglehetetlenebb kommandós akcióját és azt látja, hogy Magyarországon senkit sem lehet hülyének nézni, vagy legalábbis nem sokáig és semmiképpen sem büntetlenül, hiszen néhány hónappal azután, hogy a politikustársak megmentették a világot, kiderül, hogy anno épp ők maguk szabadították rá az emberiségre a gonoszt, a színjáték közepette pedig milliós nagyságrendekben lopkodták össze a pénzt, a nép bizalmát elvesztő embereket így egytől egyig sittre vágták. Az élet azonban tálcán kínál még egy utolsó esélyt, mert újabb politikai erő készül romba dönteni az országot, mostanra sikerrel csavarta el a választók eszét, gátlástalansága pedig csakis elődeihez mérhető. Ki más volna képes a fejükkel gondolkodni, ha nem a hét szamuráj = a bosszúállók = a piszkos tizenkettő?! Reisman őrnagyra (Gyurcsány Ferenc) hárul a feladat, hogy a sitten rohadó bűnözőkből ütőképes csapatot kovácsoljon, és az öregedő kegyvesztettekkel együtt hatástalanítsa a koronára pályázó politikai pártot, tisztára mosva régi hírnevüket, aztán pedig visszaküldje őket leülni a büntetést...
Semmi különös, Gyurcsány Ferenc is éppen olyan, mint a (magyar) politikusok 99%-a, akik arra gyakorolnak, hogy ha majd egyszer egy saját, esti politikai showműsort kapnak, ott hatalmas nézettségi rekordokat szedhessenek össze, mert viccesek és nem közvetítenek olyan gondolatokat, amiket a leghülyébb ember se tudna felfogni. Ez pedig továbbra is para. Na de persze nem zárja ki, hogy innentől DK-s beszédeket hallgassak, arra várva, hogy előbb-utóbb belefussak valami súlyos maszkulin egysorosba. Bárhol-bármikor megszakadnék egy ilyenen, hogy: "Béke lőporaira." Küldeném neki rögtön a Trónok harca dízsdobozos kiadást. Vagy a Mr. Robotot: