Könyékig vagyunk az olimpiában, a magyar sportolók nagyon eredményesek, az újságíró szakmai sporthoz kevésbé értő része pedig az emberi momentumokra koncentrál - nade tényleg buta nyilatkozatokat tesznek a hazai olimpikonok?

Zajlik Rio 2016, gyönyörű jelenetek követik egymást, és most nem Winifer Fernández megmozdulásaira gondolok elsősorban; hanem az olyan pillanatokra, amikor pl. Kenderesi leússza gyerekkori példaképét, Phelpset. Jó érzés belegondolni, hány srác és csaj vág bele ennek hatására a sportba, ha csak hobbiként is.

(Én is elkezdtem úszni, Kapás Boglárka miatt, majd észrevesz nemsokára.)

Szóval nagyon szépek az eredmények, és az újságírói szakma nem sportújságírói részlege nyilván az emberi oldal felől közelít a témához, mivel máshoz nem biztos, hogy annyira ért. Így kerülnek elő a magyar sportolók nyilatkozatai, például Kenderesi Tamás, aki miután bronzot szerzett 200 méter pillangóban, azt mondta, "rám férne egy-két sajtburesz". Ezzel instant sztár lett, néhány gyorsétterem rögtön "sajtburesz-akciókat" hirdetett, és valószínűleg ezzel egy időben egy csomó gyrosos, döneres, hotdogos kapott agyvérzést, hogy miért nem őket említette meg. Kenderesi korábban is nagyot szólt, pl. az előfutamban az NSO szerint azt nyilatkozta, meg akarta rántani Phelpset, aztán Kenderesinek helyre is kellett tennie a félreértéseket és megnyugtatni mindenkit, hogy 1000%-osan hetero.

Szilágyi Liliána rá egy napra a 200 méter pillangó előfutama után mondta a riporternek, hogy "az élet maga egy érzés" és "meg kell tanulni így körbeölelni a világot és önmagát".

Risztov Éva aztán azt nyilatkozta, hogy reméli, a nyílt vízi pályát "megtisztítják, és nem kerülnek elő újabb foszladozó részek, és a rendőrség nem álítja meg a versenyt, hogy végre megvan az a kar, amit már viszonylag régóta keresnek”.

(Oké, ez már talán kicsit fekete humor volt! :D)

A lényeg, hogy az origo közölt interjút a Magyar Úszószövetség szakmai alelnökével, Sós Csabával és valahogyan sikerült feltenni a következő kérdést:

Tervezik, hogy éppen a budapesti vb miatt a válogatott tagjainak kommunikációs tréninget is tartanak? 

És ezt a kérdést én rohadtul nem értettem, Sós Csaba se értette, hiába mondta, hogy értette. Ez egy buta kérdés volt, mert egyrészt a fent idézett nyilatkozatok abszolút nem vállalhatatlanok, sőt!*, másrészt van nekem egy kurvajó kommunikációs tréning-ötletem, úgy szól, hogy: ne dugjatok mikrofont a holtfáradtan medencéből kimászó emberek elé, mert az emberek teljesen frissen is képesek hülyeségeket összehordani, erről szól az internet. 

És igen, most rád gondolok, Blikk sportrovata, alias Nemzeti Sport Online. Hosszú Katinka világcsúccsal nyert 400 méter vegyesen aranyérmet, és az NSO valamelyik szerzője úgy gondolta, jó ötlet megjelentetni egy cikket azzal a címmel, hogy "Hol lenne ezzel az idővel a férfiak között Hosszú" - az idővel, amelytől "az egész világ el van ájulva".

A válasz: "nem elöl", hiszen a londoni olimpián ez az idő a férfiak mezőnyében a 33. helyre lett volna elég. 

A legszebb az egészben, hogy a cikk szerzője is érzi, hogy ebben a formában mennyire bajos a kérdésfeltevés, hiszen egyszerre lehet ártatlan álmodozás és (ha nem hasonlítja össze az eredményt pl. a Forma-1 időmérőjével), akkor irdatlan taplóság. Így aztán a szöveg további részében próbál biztosítani mindenkit, hogy mindez pusztán érdekesség, de nem jut eszébe, hogy akkor lenne a legegyértelműbb, ha kitörölné az utolsó 10 bekezdést. 

Hogy ez mennyire szexista, mennyire hímsoviniszta cikk volt, azt mindenki eldöntheti maga, az mindenesetre tényleg figyelemreméltó, hogy még az NSO kommentelői is észlelték, miről is van itt szó, idézem:

fikázzátok azt aki a világra fosott benneteket!

Szóval hagyjuk ezt a tréninges dumát; a hülyeség még mindig nem a medencék körül leskelődik. Örüljünk minden nyilatkozatnak, mert akiket megszólalhatnak, élő példák arra, hogy mennyi mindent el lehet érni kemény és fegyelmezett munkával; ha pedig a sportban sokszor a pillanatnyi forma dönt, annál nagyobb értékük van az erőfeszítéseknek. Nagy szükség van az olimpikonokra, el se tudjuk képzelni.

(Női olvasóimnak viszont mindenképp üzenem, hogy míg itt olvasgattok, kifut a húsleves.)

* Ha valahol rezgett a léc, az Tátrai Miklósnál volt: a 42. helyen végző légpisztolyos a kérdésre, hogy "Sikerült játékként felfognod?”, azt felelte: "Hát őszintén? Nagyon beszartam".