A 32. héten az olimpia mellett egyéb események is történtek, feltűnt a Balaton mellett két német bevándorló, aztán az országgyűlési képviselő mellett legalább egy dementor, végezetül Winifer Fernández.

Németek a Balatonnál

A német ZDF tévécsatorna közölt riportot két németországi fiatalról, akik Magyarországon szeretnének letelepedni, a Balaton mellett, mert Merkel menekültpolitikája számukra vállalhatatlan. Elhagyják a hazát, mert szerintük egy nagy szar az egész; mintha hallottam volna már hasonló érvelést, Londonból, Birminghamből, Manchesterből, Hamburgból, Berlinből, Drezdából.

A ZDF a fenti linken pár percben bemutatja a Balaton partját, európai városkép, ebédmenü 3 euróért, egészségügyi ellátás, Németországban is megtalálható üzletek, ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy ha anyanyelvi szinten tudsz németül és egy büdös szót se tudsz magyarul, akkor ez egy kurvajó országnak tűnik. Hát szólhattatok volna hamarabb is.  

Ne gyertek! Nem akarunk titeket! Pont a Balaton mellett nem! Így is olyan kicsi. A "magyar tenger" egy kamu reklámszöveg, hogy minél több ember forduljon meg nálunk! Ideiglenesen. 

A dementorok 

A héten tovább göngyölődött a Voldemortos korrupciós botrány. Már azon is jót derültünk, hogy az országgyűlési képviselő a megbeszéléseken magát Voldemortnak szólíttatja, miközben a szart is legombolta a két balfék pályázóból. Ám mégiscsak az élet írja a legszebb történeteket: kiderült ugyanis, hogy az egyik pályázót meg "Dementor" álnéven emlegették.

Kevés nagyobb köcsög van a Harry Potter-univerzumban, mint Voldemort és a dementorok. Nem hiszitek? Utóbbiakról a könyv azt írja, a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a világ. Vakok, szemük helyén csak szemüregük van, a szájuk helyén pedig egy lyuk.

Álnevet választani bármilyen helyzetben nagyon menő érzés, mert bármit választhasz, és ezt üzenem a fiúknak is. A Voldemort nem menő név, különösen hülyén hangzik, pl. mikor így használod: "Hallo, Voldemort vagyok és az alkotmányos költség ügyében telefonálok!"

Valószínűsíthető, hogy a pályázók a gyengeelméjűség és a beszámíthatatlanság enyhítő körülményeire alapoztak már ekkor.  

Meglepődtem? Nem. Csalódtam? Igen!

Winifer Fernández

És emlékezzünk meg Winifer Fernándezről. Az olimpia igazságos, már amikor nem pillanatnyi formák, millimod-másodpercek és kimutathatatlan szteroidok döntenek az érmek sorsáról; így most a férfiaknak kedvez az élet, hiszen újra a dominikai röplabdás lányra irányulhatott a figyelem; bármelyik mérkőzésére ki kellene tenni a 18-as karikát! 

Az olimpia sportra ösztönöz, vagy legalábbis sportközeli szakmák betöltésére: ne álszenteskedjünk, aki nem akar Winifer mellett gyúró lenni, az fából van! 

És ohó, mielőtt a szexizmus vádja érne, hadd emlékeztessek mindenkit, hogyan folytak szét a női sportközvetítők, amikor a nyitóünnepségen a tongai faszi behozta a zászlót! És azóta is.